Moldova György

 

Nehéz szatírát írni?

 

 

   Szatirikus témáimért soha el nem múló hálával tartozom a Magyar Rádiónak, híradásai és egyéb műsorai kiapadhatatlan forrásul szolgáltak. Ha szabad egy példát.

   Reggelenként negyed hat körül kelek, kibotorkálok a konyhába, és elkészítem a reggelit a családnak. Míg főzöm a teát és kavarom a tejfölös túrót, a háttérben szól a rádió, nem mintha figyelek rá, inkább csak azért, hogy ne legyen csönd.

   Egyik nap azonban megütötte a fülemet egy különös mondat. Épp a Falurádió műsora ment, egy állami gazdaság főállattenyésztője beszélt a terveikről, és egyszer csak a következőket mondja:

   -… ezt és ezt a tápszert többé nem alkalmazzuk a sertéshizlalásban, mert a sertések túlságosan savanyúnak találták!

   Kész, ennyi volt az egész. Nekem mégis megállt a kezemben a villa, mellyel a tejfölös túrót kavartam, és egyetlen élő kérdőjellé váltam:

   - Honnan tudja?!

   Mert ha azt mondta volna –morfondíroztam-, hogy ő maga találta savanyúnak, azt valahogy még el lehetett volna fogadni. Nem szép ugyan tőle, hogy eleszi a tápszert a disznók elől, de mint személyes véleményét mindenképpen tiszteletben kellett volna tartanom.

   Akkor sem vitatkozhattunk volna vele, ha azt mondja, hogy ez a tápszer nem ízlett a sertéseknek, erre gyakorlati bizonyítékai is lehettek volna; kiszórtak az állatok elémondjuk tíz kiló tápot, és megmaradt belőle kilenc kiló, vagy ne adj’Isten, tizenegy.

   De honnan veszi azt, hogy a sertések épp savanyúnak találták a tápot és nem például keserűnek vagy túl édesnek? A füstölt nyelv kedvelői tudják, hogy a sertés nyelve egész más képet mutat, mint a saját nyelvünk a tükörben, másképp helyezkednek el rajta az ízlelőbimbók és –szemölcsök.

  Már régen simára kevertem a túrót, és még mindig nem találtam a magabiztos kijelentés forrását: „… a sertések túlságosan savanyúnak találták!” Arra természetesen nem gondolhattam, hogy a nyilatkozó tévedett, esetleg pontatlanul fogalmazott, ez egy főállattenyésztővel nem fordulhat elő! Honnan tudhatta tehát?

   Hosszú töprengés után rájöttem; igenis létezik egy mód, ahogy rájöhetett; ha egy sertés, egy beszélő disznó személyesen mondta neki.

   Megoldva a rejtélyt elábrándoztam: milyen érdekes volna, ha ezt a beszélő disznót Józsinak hívnák, és gazdája időnként azt mondaná neki: „Józsi, a kurva anyád!”