Helló világ!

Az ivasrol
Sose szerettem felmunkat vegezni.

/Marai utan, borzasztoan szabadon/

Igazi orom, hogy rengeteg csodalatos muzsika foglalja a biteket a telefonomba helyezett microSD kartyan.
De a Dinamit fele Tinedzser dal most tulsagosan passzol a hangulatomhoz.
El kene huzniba francba megkergetni ezt a 200LE dogot (Pontiac Grand Prix 3.5 V6, nyilvan szivo benzin). Csak nincs hol. Meg a veralkohol.

Indulunk haza. Illetve meg nem, csak mindjart, epp varjuk a taxit a hotelben. Addig meg gyorsan irok a marol, ekezet nelkul, mert az a kirakott gepen nincs. Reggel bo ket ora utan konstataltuk, hogy a csavo, aki ala be voltunk rakva, szabin van, csak nem annyira szolt rola. Addig mindefle otthoni dolgokon ugykodtunk. Akkor nemi segitseggel visszaallitottuk a tegnap atalakitott rendszert… itt a taxi. bocs.

Iszonyatosan hiányzik hogy kint lehessek a szabadban, szabadon. Hogy fesztiválon lehessen, Balatonon lehessek, nyugiban sokáig semmit se kelljen csinálni. Keljek/feküdjek amikor jól esik. Ehelyett dolgozom nappal, dolgozom utána a házon, ami készülget, számolgatom a szabadságomat, hogy maradjon mindenre… NYÁRI SZÜNETET AKAROK! Az iskolás-gimnáziumi-egyetemi évek végével ez a legnagyobb szívás.

Most is micsinálok? Várok a követekező lépésre és közben balatoni képeket nézegetek. Wráááááá…….. A jövő hét borzasztó lesz. Noémit a horvát tengerpaton fogom irigyelni, szüleimet meg a görögtengeren, vitorlázás közben. Mondjuk őket jobban…

Elvileg tud olyat, hogy blogot importál jegyzetként automatikusan. Gyakorlatilag mikor bekapcsolom, akkor behúzza ami van, aztán nem csinál semmit.

Melyhez hasonló jókat kívánok innen Brűzsből.

Az Update folytatásaként, a Symbiannak meg az a baja, hogy nincs benne akkora szabadság faktor, mint a WM-ban, pedig a Nokia 5800 egész jópofa cuccnak tűnik. Marad mégis a WM, valami okos felülettel, mert ugye az Android még dárga…

Vagy leszarom a PDA-telefon témát.

Keresek eladó Braun A2 erősítőt vagy Braun R1 receivert.

Egész jól sült el a tábor. Lett legális helyünk, mert véletlenül összefutottunk a körzeti erdész főmuftival, lett program, nem halt meg senki (bár a szúnyogok jó eséllyel próbálkoztak a halálra csípéssel), alig áztunk el, és haza is értünk (én legalábbis). A fényképezőgépemet féltettem a víztől, uh most nem lesznek képek. Viszont a múlthétről itt vannak képek, amiket én csináltam. Viszont én nem vittem magammal strandolni a gépet, úgyhogy várható még egy adag Noémi képeiből is, ha majd elcsórtam tőle!

Ezt az embert iszonyatosan irigylem. Amiért ide költözik, amiért mert beinteni a jólmenő munkájának, és lelépni. És amiért úgy él ahogy. Azért irigylem, mert én ezt sose tudnám véghez vinni. Csak vágyom rá.