Egyrészt hogy náthás vagyok, és dugult az orrom, másrészt meg a 6 óra különbség miatt Noémivel nem annyira tudunk beszélni, mert napközben nincs net, csak a szállóban. Reggel mikor kelek, akkor ő is ébren van, este mire visszaérek, már rég alszik. Majd csak kibírjuk…
Végül be tudtunk csekkolni szerencsére már 1-kor. Addigra kint zuhogott az eső. Itt bent meg nem. Viszont a szoba hideg. Máténál effektíve nem megy a fűtés (legalábbis aszondja), nálam megy, de… de igazából az eszköz nem fűtés, hanem egy légkondi, ami tud fűteni is, nem csak hűteni. Ellentétben a kétezerforintos otthoni hősugárzónktól, ami agyatlanul tolja ki a forró levegőt, ez lehelget. Viszont legalább hangos.
de én akkor is szeretnék kijutni The Swell Season koncertre! Szedtem a kalózos torrent oldalról egy másfél órás koncertet és ez is jó. Nagyon jó! Noémi szeretne kimenni ősszel Belfastba. Én szeretném, hogy akkor ott koncertezzenek. (És szeretném tudni most, hogy ki-e fogunk-e tudni-e akkor menni mármint pénzügyileg majd mi ketten, mert repjegyet azt meg mostan már kéne foglalni. Kb. 100k két főre a repjegy oda-vissza Belfastba.)
Abban a pillanatban, hogy megnyitom a word-öt vagy az sPlan-t, hogy na akkor alkotok, elszáll az ihlet. Ez gáz.
A ma este problémája (is): Érdemes bő 3 órányi utazást elbaszni a diploma írós időből szűk 3 órányi jó-ért?
Eljutottam arra a szintre, amikor zavar, hogy nincs időm örülni annak, hogy vagyok. Mert vagy egyetem, vagy munka, vagy mindkettő, plussz regnum, plussz anyámkínnya. Vagy utazom. És ha Noéminél vagyok, az is rövid, és nincs idő arra, hogy nyugodtan tudjunk együtt lenni, mert ő is vacakol az évfolyamdolgozatával. Tehát szükségem lenne arra, hogy kialudjam magam rendesen, elmenjek bringázni (találjak valahol valami faja használt teleszkópot, aminek nincs rohadt rövidre vágva a nyaka, mint a legutóbbinak, amit találtam). Aztán kellene Noémivel sokat együtt lenni. Nem rohangálni fel-alá. Szóval nyugodtan békésen és vidáman élni. Ez a célom. Még nemtudom, hogy fogom csinálni, de majd igyekszem, mert ez így most nem jó, ahogy van. Lehet, hogy el kellene jutni néha hétköznap is misére.
És hurcolok hetek óta hülye feladatokat a feladat listámba. Meg néha keletkeznek újak. Pl rugdosom a rétegembe tartozó vezetőket, hogy dolgozzanak, de van aki elérhetetlen. Nem reagál se telefonra, se emailre. Gyűjtögetek alkatrészt a a diplomás cucchoz, de valamit mindig elfelejtek. Fel kellene hívnom egy-két lagzi esélyes helyet. Át kellen pakolni a noemiki.freeweb7.com-ot a filutky.hu alá, meg beszélni Istvánnal, hogy pár dolgot a nászajándék listás részbe hegesszen még bele. El kellene vinni a hangkártyámat a Hitspace-be, mert nem látja a PCI kártya a dock-ot. Ezen kívül össze kellen dobni egy FOH racket, meg kellene reparálni a HiFi erősítőmet. Meg még pár dolog.
És holnap délután dolgozni megyek.
És ír zenét hallagtok Last.Fm-en. Kicsit punk.
Ja meg demózni is kellene.
Előkotortam a szekrény alól a két kis 3kg-s súlyzót. Aztán megijedtem. Iszonyatosan gyenge vagyok. 
El kellene járni úszni. Valami olyan helyre, ami nem esik ki nagyon, nincs gusztustalanul nagy tömeg, és nem érzem a kondimat (és pocakomat) égőnek… Vagy rá kellene vegyem magam arra, hogy ilyen időben is bringázzak. Gimi alatta az ilyen dolgokat élveztem, és frankő csávónak éreztem magam attól, hogy extrémkedek. Most meg kényelmes vagyok. Monnyuk gimi alatt volt jóval több időm, és nem voltam mindennap mosottszar, mire hazaértem. A hévégéim nem arra kellettek, hogy rekreálódjak a következő hétre. Több időm volt ilyenekre. Hemm…
Lehetne Mindig péntek is a cím, de az más. Szóval ma megint péntek van. Ennek ellenére korán felkeltem (relatív), mert tanulni, önlabozni kell. Eredetileg mérni akartam benn az egyetemen, de ahhoz be kellett volna foglalni a labort, én meg jól elfelejtettem a felhasználónevem/jelszavam, tanszéki rendszergazda baszik válaszolni. Úgyhogy nem mérek ma. Bújok IC adatlapot, meg majd megpróbálok számolni (brrrrr….). Meg majd tanulok a hétfői ZH-ra. Ájjjáj.
Lassan kezdem kiheverni a múlt hétvégét, kezdek kilábalni a zombiságból, ami jó. Csomót (relatív) beszéltünk ma Noémivel, ami jó. Rakott fel képeket, amiket megnéztem, és ez jó. 
(Ide rakta fel, de el ne áruljátok neki, hogy belinkeltem ide! Úgyis észreveszi magától! )
A Bonobók ma már nem voltak annyira durvák, kicsit hasznosabbnak éreztem magam, de azért lefáradtam tőlük ma is.
Holnap meg 5 éves érettségi találkozó. Kicsit tartok tőle. Az előbb olvastam a mélt, hogy létszi vigyek gitárt a misére. Én meg jajde nem akarok. A misén gitározásra mindig jó előre rá kell készülnöm lélekben, ha ennyire későn szólnak, nem megy. És kedvem sincs hozzá, igaz önző okból. Tudom, hogy milyen jelzőket, megpillantásokat kapnék, ha beállnék holnap én is gitározni. Na ehhez nincs kedvem. Pedig ez kurrrrrvagáz indok. És ilyenek (most már) nem szoktak zavarni. De valahogy a gimivel kapcsolatban meg maradt ez a megfelelés vágy. Még akkor is, ha most saját magamat szomorítom el, és nagyon küzd bennem a két érzés (vigyek-nevigyek). Valaki heeeeelp meeeee!
A névnapomról, ami tegnap volt, meg mindenki jól elfelejtkezett. Még én is! Najó nem mindenki. Mt sms-e juttatta reggel eszembe.
Megnéztem mikor vannak kezdő olasz órák. Két halmazba tudom a kurzusokat sorolni, amiknek a metszete nem üres halmaz.
És ez nekem most rossz.