Kanada olyan mint amilyennek amerikát is mesélik. Itt minden nagy, mint az oroszoknál. Az út hosszú volt, mert hátrafelé indultunk, meg amúgy is, meg hát még aztán. Varsón keresztül jöttünk Torontóba, az első etapon egy 45fős kalusztrofóbiás kisgéppel, 1 óra késéssel.

Menet közben viszont voltak szép részek, mikor nem volt köd.

Emiatt minket már vártak varsóban, és rögtön vittek a torontói géphez, aminek egyébként 20 perccel eltolták a boardingját, de úgy tűnt elindulunk. Ez a gép meg nagy volt.

Az elindulás nem sikerült, a gate-től való távozás után némi álldogálást követően visszagurultunk oda, hogy megberheljék a rádiót, aztán elmentünk még jégteleníteni. Ez kb másfél órát vett igénybe összesena tervezett induláshoz képest. Százalékosan nem annyira durva, hogy 10 óra vagy 11,5óra az út, de érzetre azért az. Néztem filmet, olvastam, aludtam, ettem, unatkoztam, megérkeztünk. A taxi 77 dolláért hozott el a szállodába, ahol van ingyen net. És fűtés, meg tea főző. Reggelire meg lehet gofrit (is) sütni.
Egyelőre egy háromnapos tréningen veszünk részt (utána fingunk sincs róla, hogy mi lesz), ahol pontosan ugyanaz az anyag, mint amit másfél nap alatt átvettünk novemberben angliában. Annyira nem volt rossz mint a Telex tréning Berlinben, de azért nem az a csúcs másodszorra is végig hallgatni dupla idő alatt, nagyságrendekkel rosszabb előadóval. A tréningen hármasban vagyunk Mátéval, és ex-kollégánkkal, aki egy éve kiköltözött ide, és A Nagy E-betűsnél kapott végül állást.
Ha minden igaz, a hétvégén elmegyünk majd Niagarát nézni, meg majd körbejárunk még mást is - gondolom. Hoztam fényképezőt, majd lesznek képek. De lehet hogy csak utólag.