Dezsavüm van. Nagy. De nem eladó. Csak arról nem írtam tavaly nagyjából ugyanilyenkor bejegyzést. Akkor ugyanis volt egy eléggé csúnya nap. Noémi épp síelt/oktatott ausztriában, a kollégák nagy része már szabin volt, én egyedül álltam a frontot a frissen átadott stúdió utolsó simitásai közben. És leesett az első hó. Én (akkori)haza krosszoztam a jóóó meredek utcába. Mire felértem égett a töltés hiba lámpa és végszóként neki koccantam a járdaszegélynek (ez később még fontos lesz). Ha jól emlékszem, ez egy olyan szombat volt, amikor le kellett dolgozni valami ünnepnapot. Úgy volt, hogy este kimegyek szüleimhez, és a hétvége maradékában náluk leszek. Egy életem egy halálom neki vágtam az útnak töltés hibával. A délinél kezdett gyanús lenni, hogy az a járdaszegély kocc lehet, hogy nem is volt annyira kicsi. Szóval le volt eresztve a kerék. Ott hagytam a francba a kocsit a Moszkván, kimentem HÉVvel (elég gyatra állapotban voltam mire megérkeztem…). Másnap bementünk, kicseréltük a kereket (ami csak leeresztett), és addigra a generátor is összeszedte magát. Hepiend.
Nade idén.
Valahol ott kezdődik a sztori, hogy Noémi már ebédre bement, viszont ma este ünnepeltük a huga névnapját, és fél6-ra oda kellett (volna) érnem, ezért elkértem egy céges kocsit, hogy odaérjek. Hamár kocsi, meg odaérés, akkor gondoltam lelépek kicsit hamarabb és elmegyek karácsonyt vásárolni, úgyis van még némi elmaradásom. A nagy vásárolgatás közben csak az az infó tűnt el, hogy azért fél6-ra be kellene futnom. Mindez 17:50 körül jutott eszembe. Futás kocsihoz, indulás, menés, dugóban tökölés, elmélázás. Lényeg, hogy a cél előtt 50m-rel van egy orbitálisan brutális fekvő rendőr. Na azon olyan kb. 40-nel átrongyoltam, mert bár nagyjából milliószor jártam már arra kocsival, most valahogy kimaradt. Eredmény, a céges kölcsön kocsiból dőlt az olaj. Telefon autó karbantartós embernek (holnap reggel vontatjuk szervizbe), telefon kollégának aki holnap reggel ezzel ment volna Ózdra, meg telefon főnöknek, hogy megdicsérjen. Két kocsi helyett így hát egyel indultunk hazafelé. Illetve volna. Merthogy feltűnt, hogy gyanúsan lapos a jobb első. Rutin szerű csere (tavaly télen gyakoroltam párszor), bevetődés após által ajánlott szinte éjjel-nappali gumishoz. A vártaknak megfelelően peremszigetelés után vissza kaptuk a kereket. És tényleg hazaértünk. Itt hepiend majd csak akkor lesz, ha legalább egy nullával kevesebbet fizetek a céges kocsi javításért, mint amennyire saccolom…