Helló világ!

Már régóta érik bennem ez a post. Több mint két hete. Eleinte arra vártam, hogy kicsit csillapodjon bennem a dolog, aztán időm nem volt megírni, na de majd most. Az első posztok Kanadáról eléggé negatívra sikerültek. Az utolsókat próbáltam nem olyanra írni, mert összességében a legrosszabb dolog az volt benne, hogy két hétig voltam távol a családtól. Mert annyiban azért több volt az első hét tréningje mint az angliai, hogy volt kirakva halomban teszt eszköz is és nem csak virtuális eszközökkel játszottunk. A második hét, mikor együtt dolgoztunk velük a tesztelésen, határozottan jó és érdekes volt. Összességében pedig az egész egy érdekes benyomás egy teljesen máshogy működő országról. Mert teljesen máshogy működnek. Helyenkét rosszabbul, helyenkét jobban mint egy európai ország. Leginkább összehasonlíthatatlan a kettő. Nem szeretnék ott élni, viszont egyszer szívesen körbenéznék ott túristaként is. És egyszer lesz amcsi kisbuszom.

…folytatás a reptérről. (Egészen meglepő, hogy külföldi reptéren van free wifi!) Szóval a rendszer visszaállítása után folytattuk a tesztelést, ebéd után visszaadtuk a kocsit meg a kulcsait, délután visszaadtuk a beléépő kártyánkat. Kértünk egy taxit, elmentünk vacsizni, összeszedtük a cuccunkat, kértünk taxit és kijöttünk a reptérre. Most várunk, a repülő menetrend szerint 22:35-kor száll majd fel, addig van még pontosan két óra. Elindultunk hazafelé.

A mai fotót a vendéglőben lőttem. Az asztalon a cserélhető terítő csomagoló papír, és minden asztalra volt készítve egy kupac zsírkréta.

Ma nem unatkoztunk. Átállítottuk az egész teszt rendszert tök máshogy, mert a csávónak demóznia kellett neki ügyfeleknek, aztán telepítettünk belőle mégegy linuxot a mielőtt-kimegy-az-ügyfélhez-leteszteljük osztályon, meg ebédeltünk, összefutottunk mégegyszer Sovyval. Aztán délután az előbb említett osztályon néztük ahogy a csávó problémát fejt (és tanultunk is ám közben!). Illetve tovább foglalkoztak a tesztelés közben felderített hülye hibánkkal, és végül meglett a megoldás. A kontrol szoftverben, amin keresztül állítgatni lehet a kártyát, a kártyára vonatkozó szoftver komponens túl régi volt, és az xml-ből feltöltött konfigurációt rosszul kezelte feltöltés közben. Most minden és mindenki hepi. Ja, és délelőtt még otthoni projektekkel is foglalkoztunk közben, mert kellett. Este egy “egységnyit fizetsz, akármennyit eszel” típusú helyen vacsoráztunk, sokat. Még jóhogy ma gyalog mentünk, így kicsit legalább ülepedett mire hazaértünk. Mindenesetre ma már nem fogom megenni az utolsó bejgli csücsköt, az biztos. Helyette viszont kell csomagolni, meg borotválkozni. Mára nem jutott kép.

Ez elmúlt két nap a teszteléssel telt (ma megint lett netünk napközbenre egyébként). Tegnap találtunk egy elég fura hibát, délutánra sikerült egészen pontosan felderíteni, hogy konkrétan mi is a hiba, addigra találtuk meg a furaságok közt a következetességet. El is mondtuk a helyieknek, akik azt mondták, hogy köszönik, utánanéznek. Ma délelőtt folyattuk amit ennek ellenére lehetett, délután meg vissza szállt ránk a hiba pontos felderítése/kijavítása.

Ezzel az egésszel nem lenne baj, ha nem kellene közben irgalmatlan sokat várni egy-egy információra, hogy tovább léphessünk. Összességében amit nap közben csinálunk az nem rossz, csak lassú. Amúgy is teljesen más itt a munkatempó mint otthon, sokkal kényelmesebb. Este viszont iszonyatosan unalmas ülni a hotelszobában, és elfoglalni magamat valamivel, a vacsorán kívül. Ami még baromi unalmas az a reggeli. A fülemen jön már ki. Nem azért mert rossz, hanem mert minden reggel ugyanaz a nem túl nagy választék van. De már csak két nap. Meg egy napnyi utazás. Mennék már haza nagyon. Két hét túl sok.

A csere tegnap megvolt, most ezzel járunk. Kicsit kisebb, nincs benne központi zár, de amúgy nagggyon poén. Különösen élveztem ma reggel a hátsó kerék hajtás+nyári gumi kombót az éjjel leesett 8-10cm hóban, csúszkált a feneke minden egyes gázadáskor, mert az utak gyakorlatilag nem voltak még takarítva.

És este lett és reggel, a 6. nap. A fél9-re megbeszélt reggeli kezdés (mi bent voltunk már 25 körül) végül 8:50kor jött el, de azért eljött. Beköltöztünk a tesz-szerverszobába (kicsit hideg, borzasztó zaj) tesztelni. Először felépítettük a tesztkörnyezetet, aztán elvileg-jól felprogramoztuk. Aztán kicsit elkezdtük tesztelgetni, de azért nem túl komolyan. Közben pedig kimentünk ebédelni. Az egész nem lett volna rossz, ha az instrukciókat és hogyantovábbokat nem 1-1 órás unatkozás után kapjuk. Szóval lassú volt a nap. Viszont végre kaptunk autót. Sajna csak egy GMC Van volt szabadon. Kis segítséggel de végül az automata váltón is úrrá lettem. Állítólag felszabadul holnapra egy kisebb, és akkor megkapjuk a dög helyett azt. Pedig nem kicsit fílinges ez az autó ám!

Nézzük csak. Reggel voltunk helyi misén (gyalog), ami teljesen kulturált volt, mindenféle amerikás hülyeségek nélkül, aztán tovább sétáltunk az Ontario tó partjára, aztán elsétáltunk a belvárosban levő parkig (ahol tényleg ki lehet jutni a tópartra), végül beültünk egy kicsit kajálni, aztán hazataxiztunk. Összességében nem sok, de azért elég hideg volt közben. Délutánra meg punnyadást programoztunk, megírtam pár (céges) emailt, néztem filmet, ilyenek. Elgondolkoztam azon, hogy az már biztos, hogy az év első 4 hetéből 3mat irodán kívül leszek. Viszont nem szeretném ezt növelni 5/3,5 arányra (akkor se ha 0,7 kisebb mint 0,75) és úgy tűnik a családom is inkább velem ért egyet. Meglepő… Érlelődik bennem ennek a két hétnek a tárgyilagos összefoglalója, de azt hiszem megvárom még vele a jövő hetet, hátha alakul még a dolog. Meg persze az sem biztos, hogy okos dolog az ilyet leírni és felrakni a netre…

Ez itten az Ontario tó. Partja.

A mai nap hosszú lett. Kezdődött egy reggelivel, és végződött egy vacsorával. A kettő közt meglátogattuk a Niagara vízesést, sétáltunk mellette a városban, leautóztunk (illetve fel) a Niagara mellett Fort Eire-be, aztán a kedves ex-kolléga (aki túravezetett minket) és felesége meghívtak minket egy vacsorára. Ami áll fokhagymás krumplipüréből és rákpörköltből, a nemzetközi konyha jegyében. Finom volt. Utána sokkoltak még minket az kanadabejáró körútjuk videóival. Vannak itt (is) durván szép helyek. Holnap megyünk majd misére, meg pihenünk. Szerencsére a szobához adott júzermanuálban fel van sorolva a Burlingtonban létező mind a 9 egyház neve, úgyhogy gugli segítségével hamar megtaláltuk, gyalog simán megközelíthető a hotelből.

A tréning utolsó napját sztem lázasan ültem végig a neocigány ellenére. Hol fáztam belül, hol meg melegem volt. A 3. napra előírt penzumot letudtuk kb. fél nap alatt előadásostul, gyakorlatostul, délutánra maradt a szórakozás (értelmetlen de vicces funkciók leprogramozása) meg a játék. Este nem mentünk kajálni sehova, mert eléggé szarul voltam, inkább aludtam meg pihentem. Viszont napközben elkezdett kiderülni a mai nap és a jövőhét programja. Az eredetiekkel ellentétben nem a csodaprogramot fogjuk tovább tanulni, hanem egyebeket, de élesben, tesztelés során. Meglepő módon elintézték mára a belépőkártyánkat, meg az internet hozzáférést. Arra mondjuk nem gondoltak, hogy nekünk nem lesz se ebédünk, se kocsink amivel elmegyünk kajálni, de azért ezt is megoldottuk végül, meg taxi csekket is kaptunk még. Hétfőtől meg adnak egy autót. Hogy ezt mért nem tudták megtenni már ezen a héten is… na mindegy.

Ma gyakorlatilag összeraktuk A Nagy E egyik csúcskategóriás kontroll izéjét, meg tanulgattuk használni. Hétfőtől meg részt fogunk venni egy tesztben amihez majd kell ez  tudás - gondolom. Ha az eredeti indokot nézzük, amiért ki kellett jönnünk, akkor a jövő hétnek semmi értelme nem lesz. Ha azt nézzük, hogy egy ilyen tesztelésben való részvétel mennyi tapasztalatot ad, akkor mindeképp megéri, bár az hogy effektív a munkánkhoz mennyire lesz hasznos, az még mindig kérdéses.

Egyébként így néz ki a szobám:

Meg a sok kép közt találtam egy ilyet is a fényképezőn:

Egyébként a szállításunk tovább bonyolódik. Merthogy ma reggel már eszükbe se jutott felvenni minket, 10 perccel a megbeszélt találkozó után megpróbáltuk felhívni őket, aminek megint taxi lett a vége. Viszont most fizették. Meg adtak még három taxi csekket (iroda-> szálloda, szálloda-> evős hely, evős hely-> szálloda). Evős helynek a helyi outdoor- mallt néztük ki, merthogy ott van sok vendéglő, meg van nagy bolt is, és akartunk venni pár dolgot. Közben konkrétan szarrá fagytunk. A vendéglőben a fizetéskor kért taxi meg nyilván nem az a társaság volt akire a csekk szólt…

Mindenesetre vettem neocitrant, mert rábeszéltek hogy az jó, és elég szarul náthás vagyok. Mosst ittam egyet az előbb… Hát… nincs túl jó íze. És akkor még finom voltam és nőies.

A tréning meg folyatódik, ugyanolyan unalmas mint tegnap volt, viszont holnap vége, és még mindig nem tudjuk hogy a fennmaradó napokban mi lesz. Előbb-utóbb azért gondolom majd kiderül… Közben persze dolgozunk kicsit otthonra is, reggel felkelérskor (otthon 13:00 körül), meg este miután visszaértünk a szállóba (otthon éjfél körül), mert napközben nincs net. És persze az otthoniakkal is csak ekkor tudok kommunikálni, ami nem annyira jó.Egyszerűen nem bírok örülni annak, hogy itt vagyok, semmilyen aspektusban.