Helló világ!

{az előző post cáfolata történik}

Előre bocsátom, lehet, hogy csapongani fogok.

Régóta mocorog bennem a gondolat a döglődő együttessel kapcsolatban, hogy más merre kellene mennünk. Soha, azaz soha (és itt tényleg az elmúlt kb. 12 évre gondolok) nem voltunk igazából az a nagy buli zenekar, még akkor se, ha volt pár ellen példa koncertünk. A legtöbbön tombolós bulizósat akartunk csinálni, sokszor erőltetve. Nem mindig. Voltak tényleg tombolósak. Pl. a 2-3. regnumsziget. A néhány (talán összesen három vagy négy) akusztikus koncertünk viszont mind jó volt.

Visszakanyar a miértre. Vannak, gondolom mindenki életében sokáig megmaradófilm/zene élmények. Nekem ilyen többek közt a Once, amiután megtaláltam a The Swell Season-t, reméltem hogy jönnek majd felénk is, de igazából sose. Ráadásul mióta Glen és Marketa már nincsenek együtt közös koncertjeik sincsenek. A zene viszont jó, még mindig.

Nem zenei találat, de hasonló impulzus a ZUP. Hallgattam youtube-on, és múltkor voltunk koncerten is.

Aztán ma szembe jött ez a film a The Swell Season-ről.

Ilyesmi élmény egyébként a zánkai Simon&Garfunkel koncert is. Kiálltak két gitárral, és jó volt.

És ez az egész arra lökdös, hogy valami akusztikusabbat, nyugisabbat kellene csinálni. És kellene csinálni. Bármit eljátszani, ami így eljátszható. Mert egyszerű, de mégis jó zenei élményt ad.

Leírtam. Kitörölhetem?

Volt egy tanárom az egyetemen, annak volt ez szavajárása (Bezzeg a hajdanvolt magas civilizációban, mikor még kilehetett nyitni a 4-6-os villamos ablakát…). A csávótól egyébként konkrétan a tárgyból nem sok mindent tanultunk. Ez a mondat maradt meg, az hogy szűrőkről mesél, és a “Csermák féle ötös”. Alapvetően elektronikai eszközökre állította fel az öt pontból álló minimum követelmény rendszerét, de nagyjából bármilyen területen megállja a helyét:

• Szarér’-hugyér’
• Tegnapra
• Lenyelhető méretű legyen
• Energiát termeljen
• Kibírja, ha ledobják a negyedikről

Nade visszatérve a témához. Napok óta megy az Indexen a taxisblokáddal foglalkozó cikk (sorozat). Ma rákattintottam erre a cikkre, és megnéztem a fotókat. És újra előjött bennem ez az érzés. Nem tudom pontosan megfogalmazni, és kicsit félek is, mert akkoriban én még eléggé gyerek voltam, és a felnőtt korosztály valószínűleg nagyon máshogy érte meg, de én az emberek lelkületét (?), világnézetét (?) sokkal pozitívabbnak érzem. Globalizáció és pénzközpontúság nélkül. Sokkal minőségibb dolgokkal, mert nem csak a gyors megtérülés volt a cél. Igen, ennek a rendszernek rengeteg hátulütője is volt, valószínűleg sokkal több mint amennyit én éreztem. De határozottan jobban örülnék, ha ma is lenne legalább egy kis cenzúra a kultúrában, és nem lenne minden tele vastagon igénytelenséggel, és szarral. Ha nem lenne minden egy bazinagy fröcsöntött műanyag izé. Ha ma is lenne hely az utcákon és az utakon. Ha Budapest nem egy gusztustalan szarkupac lenne. Ha az emberek együtt küzdenének valamiért (vagy valami ellen, ugye…) és lenne köztük betyár becsület. Na mindegy.

Kicsit csálé, mert vezetés közben nehéz fotózni (zöld lett a lámpa, mire sikerült ellőni a képet).

” Amíg én éhes vagyok, neked nem lehet igazad.”

“Theorie ist, wenn man alles weiß und nichts klappt. Praxis ist, wenn alles funktioniert und keiner weiß warum. Bei uns sind Theorie und Praxis vereint, nichts funktioniert und keiner weiß warum.”

Nálunk ma reggel hódara esett. Feljebbről jött le havas kocsi. Október 15-én. Noooormális? Amúgy meg globális felmelegedés van, mi?!

A kölkeimet elvittem.

Kurva álmos voltam.

Hideg volt.

Alig ismertem valakit.

A DJ össze-vissza kevert stílusokat, és zenéket-> élvezhetetlen volt.

Valaki lelökte a kabátomat, amibe biztonságba volt helyezve a PDA-m, utána ráültek/ráléptek/fasztuggya, de most nem érintés érzékeny a kijelzője. Nagy kurvaélet.

Faszkivan a regnummal.

Whisky.

Alvás.

Ma megvolt az önlab beszámoló, január közepéig most az is pihen. Küzdöttem vele eleget. Viszont meg vagyok minden karácsonyi ajándékkal, be is vannak csomagolva. Noémi meg holnap este jön haza. Én fogok kimenni érte a reptérre. Alszunk egyet náluk, aztán szombat reggel irány Präbichl. De előtte pénteken majd vigyázok keresztlányomra, meg bátyjára (akik unoka tesóim is), mert már eléggé zavart, hogy a hugaim többet látják a keresztlányomat, mint én. Ma este még Tigris karácsony. Kiváncsi leszek rája.

Egyébként olyat tettem ma délután, amit már rég. Gitároztam. Sokat. Itthon. Tök jó volt. És akarok 12 húrost. (Meg egy ilyet is. )

Még akartam írni valamit… Ja tudom!

Iwiw-en olvastam:

1. Fogj egy számológépet
2. pötyögtesd be a telefonszámod első 3 számjegyét (06/20, 30,70 nélkül)
3. szorozd meg 80-nal
4. adj hozzá 1-et
5. most szorozd meg 250-nel
6. add hozzá a telefonszámod utolsó 4 számjegyét
7. add hozzá a telefonszámod utolsó 4 számjegyét még egyszer
8. az eredményből vonjál le 250-et
9. oszd el 2-vel
és megkapod a saját telefonszámod.

Mit csinál egy ilyennel a mérnök gyerek? Megnézi, hogy működik (és mellesleg sejti előre a trükköt…)!

((y*80+1)*250+2x-250) /2

Mivel lusta gondolkodni, ezért kibontja a képletet, és ezt kapja:

10000y+x

Némá! És tényleg! Ha veszed egy 7 jegyű szám 3 legmagasabb helyiértékű számjegyét, megszorzod őket 10^4-nel, azaz vissza shifteled őket az eredeti magasságba, aztán hozzáadod a 4 alacsony helyiértékű számjegyet, az eredeti 7 jegyű számot fogod kapni! Varázslat mi?

“Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.”

Forrás

Mert éjjel nem kapok spam-et. Fura, nem?