Nem is tudom honnan kezdjem. Igazából mindegy, úgyis a szokásos anarchikus ömlengés lesz a vége. Most a repülőn végre van időm írni. Az első két hétben itthon voltam, gondoltam lesz egy csomó időm majd közben, megcsinálok ezer dolgot. Hát nem jött össze. Még blogot sem írtam. Valahogy furcsán, és észrevétlenül sok időt von el egy gyerek a napból.
Éjjel békés, éjfél tájban szokott enni, aztán 4-5 környékén, és legközelebb 8-9 felé, úgyhogy relatív sokat tudunk aludni. Az első héten napközben is teljes volt a béke (ahogy Mamám mondta: „Eszik, alszik, hasonlít.”) ezen a héten már délelőtt és/vagy délután volt némi hiszti is.
Egy kis gyerek vicces. Jópofa, hogy bár minden nap látjuk, mégis észrevehetően hízik, és egyre többet néz, és folyton grimaszol. És mosolyog néha (ha pukizik, meg ha sikerül megcsikizni). A picasa albumba tettem fel róla még képeket. Meg majd még teszünk, ha lesz.
Aztán lett közben netünk, ami jó. 15/5, mert VDSL területen vagyunk. És kaptunk hozzá minden-egyben (modem, switch, wifi, stb) T-home dobozt, amit utálok, mert szarul konfigurálható. Viszont azóta tudunk (web)rádiót hallgatni, meg filmet nézni bedroom media-n, meg emailezni könnyedén.
A kerítést apósommal (mármint az oszlopokat) befejeztük, a hálózás már nem sikerült. De össze van kábelezve a riasztó, vettem felnit a téligumihoz, és beadtam a használatba vételi engedély kérelmet. Panna TAJ kártyája nem jött még meg, úgyhogy a TGYÁSt, meg hasonló dolgokat nem tudtam egyellőre intézni.
A két hét szabi alatt szerveztek nekünk egy tréninget Reading-be, úgyhogy most repülök. Igazából holnap reggel kezdődik, de a vasárnap hajnali gépre foglaltak nekünk jegyet, hogy ne érkezzünk túl későn… Nem kérdeztek meg róla. Noémi beköltözik erre a pár napra a szüleihez, mert ott azért kényelmesebb nekik, mint egyedül otthon. Hát tömören ennyi. Szerda éjjel megyek haza, addig remélem nem kapok idegbajt (=jó lesz a tréning).