“Az akarok lenni aki akkor voltam, mikor az akartam lenni aki most vagyok…”

Jó volt az a (majdnem) eredeti Tomi, Orgee, Dani, Attila, én felállás is, a fene egye meg. Hülyék voltunk és fiatalok.

Egyébként felraktam ide őket amíg nem kell hirtelen másra a hely.

Kieg.

Erről a fénykép sorozatról eszembe jutott, hogy valaha írtam egy verset egy matek gyakorlaton, és hogy valahova én azt kitettem. De nem ebbe a blogba. Aztán eszembe jutott, hogy régen volt közös Filutky blog. Ott volt. És egyébként ez az, de annyira nem jó:

Egyszerű lét:
egyenes, kék.
Egyszerű lány:
mindíg vidám
Egyszerű szavak:
kérek, szabad?
Egyszerű ének:
maga az élet!
Egyszerű öröm:
vidám közöny,
Egyszerű szép:
kilátás, kép,
Egyszerű bánat:
a világ várhat,
Egyszerű halál:
úgyis megtalál.

2) Többet nem hagyom bekapcsolva a céges telefonomat szabi alatt.

3) Többet nem olvasok céges levelezést szabi alatt.

Mert elk… rontja a szabadságot, nem hagy kikapcsolni. Pedig már nagyon kellett (volna) egy olyan hét amikor nem munka körüli dolgokon pörög az agyam.

Voltam délután beszélgetni egyet. Sokmindenféléről. Kicsit belem túrt az egész. Szakmailag. Mivel közel volt az beszélgetés a BME-hez,  beugrottam visszafele az I-be. A 028ban épp Veszely tartott órat, a komplex teljesítményről beszélt. Beültem egy kicsit. Egyrészt rádöbbentem mennyit felejtettem, másrészt meglepően gyorsan ugrottak be dolgok. És megint megállapítottam, hogy iszonyatosan hiányzik az egyetemi élet. Kiszámítható volt, és szabad.

Az előadás egyébként nem tett helyre, de legalább meg nyakon öntött egy kis nosztalgiával…

Viszont lesz Guano Apes októberben. Ki jön? Occsó!

“Az Úr megadja kegyelmét és földünk megtermi gyümölcsét.”

És ahogy dúdolgatta a fülem reggeli közben, egyszer csak bekattant, hogy ez tényleg ilyen egyszerű. Ennyi kell a nyugis élethez. Legyen meg a munka gyümölcse, mert fizikailag (biológiailag?) életben kell maradni, enni kell. És legyen kegyelem. Boldog család, kiegyensúlyozott élet. Ennyi.

Van tartalék a végfokban, nem kevés.

Ma délelőtt teszteltük a Wellnesst a vényócban (tényleg nyaralás, Panna a húgaimmal sétált), van ott minden. Hideg, meleg bugyborékolós, csobogós, izzadós. Meg magyar vízilabda válogatott (az nem annyira nekem volt érdekes).

“Eddig pihentél, de holnaptól munka
sose volt még ennyire durva.”

Kocsiba be, kocsiba kutyát be, ablakot be, egyesbe be. Felzúztunk a Cseresznyés út tetejéig (ott kocsiból ki) és Pannát magunkra (illetve csak rám) kötve, Gombócot szélnek eresztve nekivágtunk az Asztalkőnek. Ami sokkkkal közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá, úgyhogy tovább mentünk az Álló rét felé. Meg még tovább. Aztán felértünk a Nyergesre(?) ahonnan viszont lefelé kellett menni tovább. Keskeny ösvény hóval,  jéggel, sárral, hátamon Pannával. De nem estem hanyatt csak majdnem, és csak egyszer csaptam az arcába egy fél fát. Mindenesetre leértünk, visszafordultunk. Halvány emlékeim voltak arról, hogy nem végig jelzett úton, de vissza lehet jutni a kocsihoz nem csak a hegyen át, hanem a hegyet megkerülve is. Gyakorlatilag sikerült a dolog, valamint megtudtuk, hogy a Cseresznyés és a Barackos út felül is összeér. Fincsi volt. Képek.