Merthogy oda voltam elmenve, meg most onnan vagyok visszajövve. Történt ott egysmás. Pl repültem egy csomót, és kénytelen voltam rájönni, hogy repülni (hacsak az ember nem ablak mellett ül, szép időben), unalmas. De azért pár fotót csináltam közben. Meg olvastam egy csomót (Zendülés a Caine hadihajón). Odafelé kellett vagy 4 órát várnom London Luton-on az átszállásra, közben meghallgattam alvás közben a Jesus Krisztus Szupersztárt, meg feltötöttem a PDA-t, mert olyan frankó tápja van, hogy ki lehet rajta cserélni a tüskéket angolosra. Aztán Noémi, meg az Erasmusosok egyik segítője várt engem Belfastban, meg a jobbkormányos Peugeot 306. Ez a jobbrahajt elsőre furának tűnik, aztán egy nap múlva már nem tűnik furának, de még messze nem szokja meg az ember, hogy zebránál merre van a jobbkeze. Első este rögtön az egyik kínai srác szülinapi partijába csöppentem, ami leginkább a helyi Student Union-ban volt. Illetve annak a klubjában, vagy milyében. Szóval volt hely, meg asztal+szék, meg alkoholos üdítők, meg karaoke (jaj). Vicces a dobozos Guiness, de onnan is jó. Meg a Cider (ha így írják, de almabor) is jó dolog.

Droidok

Ezzel mentem Londonig

Budapest felülről

Tejfölön

Ezzel meg Belfastig mentem

Anglia felülről

Ez meg már Észak-Írország
Csütörtökön Belfastot nézegettünk, meg vettünk nekem kesztyűt (mert elhagytam a felét annak, amit Noémitől karácsonyra kaptam), meg sapkát (mert azt is elhagytam), meg muszáj volt meg vennek egy ötös zokni csomagot, amiben minden hétköznapra van egy hímzett zokni!
Aztán vásároltunk helyiTescoban, meg ilyesmik. Este megnéztük az Óceánjárózongorista legendáját egy csomóan, merthogy vittem Noéminek egy naaaagy csomó filmet.

The Queen’s University

Rózsaszín dubledecker

Vársoháza, vagy mi. Van mellette csúnya nagy óriáskerék,
de az nem látszik.

The Régi and the Új

Bigfish & Nono

Bigfish & Co

Fura frizu

Női csontváz hullahopp karikával
Pénteken reggel volt szerencsém bemenni Noémi órájára, ami jópofa volt. Volt rajta még egy idegen nyelvű vendég, úgyhogy nem voltam egyedül. Idegennyelv tanítási módszerekről beszéltek (asszem), mindenütt francia nyelvű példákkal, ami elég idegesítő volt, tekintve, hogy egy mukkot se tudok franciául. Viszont itt éreztem először azt, hogy nagyon nagy kár, hogy én nem voltam kinn sehol külföldön egy félévet. Meg aztán a nemzetközi társaság fílingje, meg az idegen kultúra szépségei, meg a külföldi egyetem teljesen más hangulata is ezt erősítette meg bennem. Délig elszórakoztuk az időt, aztán elmentünk megnéztük a Belfast Castel-t, meg kirándultunk egy kicsit a környéken. Elvileg délután a banda nagy része elment skóciába a hétvégére, gyakorlatilag meg nem, mert törölték a komp járatukat. Úgyhogy este végül buli volt, most a Queen’s University Student Unionban (Turbosound cucc, realtív olcsó árak, kellemes háttérzenék, sok hangos ember, rengeteg ronda angol lány).

A kastélykertben 9, mindenféle anyagú macska található

Belfast Castle

Kerti zölcség



Többek közt ezért Cave Hill a neve a hegynek.
Itt állítólag egy óriás lakott, de persze nem.*

Csoportkép1

Csoportkép2
Itt nem vagyunk annyira szépek.

Ajjaj…

* Vagy mégis?
Szombaton mégis sikerült eljutnunk mindenfelé. Mert egy ideig úgy tűnt, nehéz lesz. Eredetileg kocsit akartunk bérelni, de Noémi nem elég idős ahhoz, hogy ne kerüljön bazisokba, nekem meg csak Visa kártyám van, és az nem elég komoly nekik. Szóval ezt buktuk. De aztán találtunk (köhm… az Erasmusos segítő csaj találta, hálánk ezért, és a reptéri fuvarért egy kicsit nyomott Túró Rudi volt) egy busz utat 17,5font/fő, ami elég megérős volt, és elvittek egy csomó helyre, ahova amúgyis el akartunk menni. Idegenvezető nem volt, a buszsofőr viszont megállás nélkül nyomta a dumát, amire elég fárasztó volt odafigyelni, úgyhogy egy idő után fel is adtam. Csodás idő volt délelőtt, kb szarrá áztunk, mire elsétáltunk a buszhoz (kb fél óra), én meg főleg, mert egy busz megajándékozta a jobboldalamat egy tócsával. Szerencsére napközben elállt az eső, viszont akkora szél volt, hogy teljesen megszáradtam… Először megálltunk valami kastélyt lefényképezni, mert mérne. Öhm… ez volt a túra, vagyis a kastély neve: Carrickfergus. A következő megálló a Carrick-a-rede Ropebridge volt. Itt száradt meg a nadrágom. Időnként akkor oldalszél volt, hogy oldalradőlve gyalogoltunk, hogy ne fújjon el. Maga a kötélhíd amúgy nem volt nagy durranás szerintem. De szép a környék. Utána benéztünk a Bushmills whiskey üzembe, amit állítólag nem érdemes megnézni, úgyhogy csak pár fotó, meg muszéj volt venni egy kis üveget.
A következő állomás volt a fő cél a Giant’s Causeway. Ami egy lávakiömlés a tengerparton, ami kis fantáziával úgy néz ki, mint egy tengerbe vezető út, amit óriások építettek, viszont most nagyon nincs kedvem leírni a mesét, mert már sokat írtam.A legviccesebb az volt, hogy annyira marha jól nézett ki a nagy szélben tomboló tenger, hogy maga Giant’s Causeway nem is volt annyira nagy durranás. Igazából a kisvideón látszik leginkább, de azt most nem fogom ide feltömöríteni sajnos. Az utolsó megállás (megint csak fotó) a Dunluce Castle volt. A vacsit aznap lekéstük. Amit amúgy az egyetem/kolesz/akármi ebédlőjében ettünk. Noéminek járt ingyen, én meg fizettem. A reggelinél meg nem nézték, hogy ki eszik, úgyhogy azt sokat ettem.
Teljesen illegálisan Noémi szobájában aludtam, általában polifoamon, mert nagyon pici ágya van.


Ropebridge


Ropebridge with Nono, vagy fordítva?

A tető magáért beszél

Hát bizony ez nem csúnya



Nedves wishing-chair

Csoportkép3

The Giant’s Causeway

No(no) comment.

A képen el van rejtve némi madár

Dunluce Castle
Vicces helyen van, állítólag egyszer régen leszakadt róla az egész konyha
valami ünnepség alkalmával!
Vasárnap sokáig aludtunk. Annyira későn mentünk reggelizni, amennyire csak lehetett, aztán elmentünk misére, filmet néztünk lustálkodtunk. Vacsi előtt sétáltunk egy kicsit az egyetem parkjában, ahova nem vittem fényképezőt. Vacsi után meg szintén filmet néztünk a többiekkel, majd végül megnéztünk egy filmet este kettesben is. A Lakótárst keresünk-et, stílszerűen.
Hétfőn meg hajnalban hazajöttem. Az első busszal jöttem el, Noémi elkísért a belvárosig, aztán onna egyedül mentem tovább a reptérre. Kicsit húzós odáig a buszjegy… Hazafelé már kevesebb várakozó időm vol, Londoban össszeszedtem a csomagom, és már álltam is be a sorba a csekinnél. Aztán még kb egy óra hosszat sorbaálltam ott, meg az átvilágításnál, a végére kicsit már morcos voltam. Aztán kb fél órát pihiztem, és indult a gép. Amin már voltak magyarok. Yeah. Nem hiányoztak, mint ahogy Budapest se. Bocs. Belfast szép, tiszta, kellemes város volt, gusztusos (és relatív drága) tömeg közlekedéssel. Írország (tudom, ez igazából nem az) szép hely, nekem nagyon bejött. És nagyon nem volt kedvem hazajönni… A Skype még akkor sem az igazi, ha működik. Egy csomó mindent biztos kihagytam. Na még pár kép a végére:

Ezzel is Londonig mentem

Belfast International Airport

Anglia fentről