Helló világ!

Volt egy tanárom az egyetemen, annak volt ez szavajárása (Bezzeg a hajdanvolt magas civilizációban, mikor még kilehetett nyitni a 4-6-os villamos ablakát…). A csávótól egyébként konkrétan a tárgyból nem sok mindent tanultunk. Ez a mondat maradt meg, az hogy szűrőkről mesél, és a “Csermák féle ötös”. Alapvetően elektronikai eszközökre állította fel az öt pontból álló minimum követelmény rendszerét, de nagyjából bármilyen területen megállja a helyét:

• Szarér’-hugyér’
• Tegnapra
• Lenyelhető méretű legyen
• Energiát termeljen
• Kibírja, ha ledobják a negyedikről

Nade visszatérve a témához. Napok óta megy az Indexen a taxisblokáddal foglalkozó cikk (sorozat). Ma rákattintottam erre a cikkre, és megnéztem a fotókat. És újra előjött bennem ez az érzés. Nem tudom pontosan megfogalmazni, és kicsit félek is, mert akkoriban én még eléggé gyerek voltam, és a felnőtt korosztály valószínűleg nagyon máshogy érte meg, de én az emberek lelkületét (?), világnézetét (?) sokkal pozitívabbnak érzem. Globalizáció és pénzközpontúság nélkül. Sokkal minőségibb dolgokkal, mert nem csak a gyors megtérülés volt a cél. Igen, ennek a rendszernek rengeteg hátulütője is volt, valószínűleg sokkal több mint amennyit én éreztem. De határozottan jobban örülnék, ha ma is lenne legalább egy kis cenzúra a kultúrában, és nem lenne minden tele vastagon igénytelenséggel, és szarral. Ha nem lenne minden egy bazinagy fröcsöntött műanyag izé. Ha ma is lenne hely az utcákon és az utakon. Ha Budapest nem egy gusztustalan szarkupac lenne. Ha az emberek együtt küzdenének valamiért (vagy valami ellen, ugye…) és lenne köztük betyár becsület. Na mindegy.

Tegnap voltunk borzani Panna örömére. Hatalmas röhögős ferences-sztorizásba fulladt. Jó volt.

7:40 Az egészségügy tényleg hihetetlen. Ami ma eddig történt, az egy vicc. Egyrészt az előzetes tájékoztatás tart a nullához, mindent egyesével kell megkérdezni, pedig milyen egyszerű lenne összerakni egy  how-to-t a napi rutinra alapozva, le írva benne a gyakoribb esetek lefolyását. Tomor vázlat pontokban, hogy mik fognak történni egymás után, mikor mire kel számítani, hova kell/lehet menni stb. Mert pl. azt mondta a doki, jöjjünk hétre. Kiszálltunk a kocsiból 7:00kor, bementünk, húztunk sorszámot a recepción, hogy felvigyek Noémi adatait a kórház rendszerébe. Utána felmentünk a szülészetre, ahol egy újabb pultnál bekerültünk a szülészet rendszerébe, es azt mondtak, menjünk a folyosó egyik végén levő nővér pulthoz. Ott vártunk vagy tíz percet mire előkerült valaki, es elmondta, hogy nem ide kellett volna jönnünk, hanem a folyosó másik végén levő szülőszobákhoz, ott mar varnak ránk. Tényleg vártak. Ugyanis ők úgy gondolták, hogy 7-re már a szülőszobán legyünk, merthogy 9re vagyunk beírva a műtőbe. Itt aztán felvették harmadszorra is minden adatunkat, es munkához láttunk.

Azt, hogy a nagy táskát mikor hozzam fel a kocsiból (merthogy aszonták a legfontosabbakat, amik az őrzőben, a császár után kellenek, rakjuk egy külön kis táskába, en meg egyéb instrukció híján a nagyot lent hagytam a kocsiban, a franc fog egész délelőtt azzal rohangálni), en hova menjek a műtet után, hogy a baba korul legyek, Noémi mikor fog a baba környékére kerülni, és én mikor fogok Noémi környékére azt majd egyszer megtudjuk. Ha jókor, jótól kérdezünk. És mindezért fizetek. A TB-n kívül. A dokinak. Lehet, h az a baj, h csak neki? És neki miért? (Jó-jó, azért, mert aszonta, hogy ha azt szeretnénk, hogy ő vezesse a szülést, akkor fizessünk, Noémi meg azt szerette volna. Most viszont napközben vagyunk, ráadásul időre jöttünk…)

8:20 Azóta volt 10perce a szülésznőnek, és elmondott magától csomó minden hasznosat. De akkor is.

10:15 Azért itt mindenki mindent mond. Bár a szülésznő szerint a babaszobában ott lehetek Pannával, erről a babaszobában már nem tudnak, úgyhogy Noémi eddig annyira látta, amennyire a műtőben megmutatták neki, én meg amíg lefényképeztem.

A nővérek seggfejek, es elvárjak hogy az ember teljes precizitással ismerje a kórházi nyelvet, különben hatalmas arccal kijavítják. Arról hogy Noémi itt az első 12oraban mit ehet-ihat, arról mindenki mást mond, de semmiképp előre, hogy netán legyen nálunk mikor bejövünk.

Ez az egész abból a szemszögből főleg ultragáz, hogy látom, hogy rendes piacon ilyen hozzá állás, egyenlő a halállal. Persze itt nincs piac, nincs verseny, ezért a szolgáltatás színvonala (amibe beletartozik a szolgáltatást nyújtó személyzet is) a nullához közelit. Úgytűnik, itt mindenki (főnök és beosztott) úgy gondolja, hogy rohadtul ért hozzá, ezért mindenki megy a feje után, ha valamelyik beosztott valamit elront, akkor lecseszik, aztán minden megy tovább, ahogy volt. Nincs konzultáció, nincs felügyelet. És ezt csak némiképp ellensúlyozza, hogy legalább a felszereltsége kulturált a kórháznak. Nagyjából.

2820gr, 51cm.

Ui.: http://www.youtube.com/watch?v=c56SmxMsLyc