A gép forog, az alkotó pihen

Tegnap este elbúcsúztunk, ma reggel hazajöttünk Orsival Farkas táborból. Ő 8, én 7 éven keresztül vezettem őket. Nehéz úgy felfogni, hogy elkészült egy mű és örülni kell neki, sokkal inkább szomorúság van bennem, mert vége, és mert hiányozni fognak. A fene egye meg… Sokat kap az ember vezetés közben a kölköktől. A tábor első felében, amit még mi csináltunk nekik, volt lelkinap. A lelkinap végén volt mise, és mint minden kis közösségi, meg tábori mise, ez se volt szokványos. Az elején pl körbemondtuk, hogy ki miért ajálnja fel a misét. Valamelyikük a vezetőikért ajánlotta. Irtó jó érzés volt. Nekem, értem mondtak egy misét!

Elvállaltam, hogy beszállok egy másik csoportba vezetni ősszel, egy kieső vezető helyére. Most nagyon nincs hozzá kedvem. Nagyon nagyon. Nekik kb 4 évük van még hátra önállósodásig. Annyit nem szeretnék végig csinálni. Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni a dolgokat. Én most úgy érzem, elértem vezetői pályám csúcsára. Nem akarom folytatni. Boldog vagyok, hogy a sok belefeccölt munka, és mégtöbb hibázásom ellenére sikerült egy strammnak tűnő csapatot gyúrni a Farkasokból. Nagyon szívesen bevállalnék tábori segítést, meg fuvarozást, meg ilyesmiket, de csapatot nem szeretnék vinni. Még lehet, hogy visszamondom, bármi lesz is a következménye (vszeg sokan fognak utálni miatta). Szeretnék kimászni egy rossz döntés mögül.

Azért írok egy kis beszámolót is.

Vasárnap este kezdődött a tábor, megtámadtuk a hugomék táborát. A támadás jól sikerült, volt eleje/vége célja. A támadásban mi, támadók csúfos vereséget szenvedtünk, nekünk egyetlen túszunk volt, nekik 4, úgyhogy a túszcsere mellé kénytelenek voltunk bevállalni a reggeli elkészítését, és némi fa szedést is. Ennek ellenére szerintem jól sikerült. A támadás durván küzdősport. :)

Aztán hétfőn átgyalogoltunk Mencshely mellé, mert a hugomék voltak szerdáig azon a helyen ahova mi akartunk menni. A mencshelyi hely szép volt, meg kellemesen eldugott, egyetlen baja volt, hogy a falu kék kútjából tudtunk csak vizet venni (ivóvíz, fürdés, mosogatás, stb.). Itt volt kedden a lelkinap is, ami alatt mi Orsival beszélgettünk mosogattunk, ebédet főztünk, majd mosogattunk.

Szerdán visszagyalogoltunk Nagyvázsony mellé, a Kinizsi forráshoz. Egyesével mentünk, én elöl jelöltem az utat, Orsi a végén szedte össze köztünk meg a kölkök jöttek, és időnként megálltak, mikor találtak egy-egy állomást. Egy kis füzetbe  kellett írniuk a táborokról, azokat vették sorra az állomások. Este tábortűz mellett adtuk nekik oda a személyre szabott kis ajándékokat. Úgytűnt, mindenkinek sikerült jól választanunk. Asszem. Mi is kaptunk tőlük ajándékot. Szeptember egyik péntekjén meg kell majd jelennünk Sacinál ünneplős ruhában. Én nagy vacsira számítok, de majd meglátjuk! :)

Ma reggel meg hazajöttünk Orsival. Rohasztó busz út, és metrózás. Blöehh….

Itt meg képek a táborról. Illetve az első feléről.

One Response to “A gép forog, az alkotó pihen”

  1. Orsi Says:

    Megértem az új csapattal kapcsolatos gondjaidat…egy valamirevaló osztályfőnök is 4-6 évente, mikor végigvisz egy osztályt, pihen egy évet, és mi 7-8 évnél tartunk…
    Azért csak egy évre vállaltam a Dodókat, mert kicsit csömöröm van, pedig az utóbbi évben tényleg nem volt túl sok dolgunk a Farkasokkal. Az utolsó estét nem bírtam könny nélkül, és a mise is határeset volt. Nagyon fognak hiányozni, de ugyebár ők is mondták, h “tagként” is szeretettel látnak minket.
    Egyébként meg ne rinyálj a rohasztó buszút miatt, mert én még 3 órát dolgoztam utána! :)

Leave a Reply