Sajnosbatár

NYALD KI A SZÍVEM

Arcom elé vonom az estét,
Célpontom a csillagod.
Ömlik rám a szürke festék,
Vagyok, aki nem vagyok.
Átnézel, ez az üvegfal a lelkem,
A rózsaszín betonra hány.
Volt cél és volt még mit keresnem,
A köd szájában úszik valahány.

Nyald ki a szívem pirosra, gyere Piroska.
Nyald ki a szívem, hogy tiszta legyen,
Belerohadt a végtelen.

Ahol a lányok bokából levágva,
Két méterrel a föld fölött.
Felhörögve, sírva, szétgyalázva,
Hívják az ördögöt.

Nyald ki a szívem…

Ahogy a farkas szakállán a vércsepp,
Tíz rugóért kinyír, hogyha kéred.
Egy kosár THC, vár a nagymama,
Sötét az erdő, nem jutok haza.

Leave a Reply