Hároma

április 29th, 2011

1) Többet nem megyek be szabi alatt a munkahelyemre, csak azért mert adott pillanatban nem érzem elég nyomós érvnek az igazságot mikor hívnak (alvás).

2) Többet nem hagyom bekapcsolva a céges telefonomat szabi alatt.

3) Többet nem olvasok céges levelezést szabi alatt.

Mert elk… rontja a szabadságot, nem hagy kikapcsolni. Pedig már nagyon kellett (volna) egy olyan hét amikor nem munka körüli dolgokon pörög az agyam.

Furcsa nap

április 20th, 2011

Voltam délután beszélgetni egyet. Sokmindenféléről. Kicsit belem túrt az egész. Szakmailag. Mivel közel volt az beszélgetés a BME-hez,  beugrottam visszafele az I-be. A 028ban épp Veszely tartott órat, a komplex teljesítményről beszélt. Beültem egy kicsit. Egyrészt rádöbbentem mennyit felejtettem, másrészt meglepően gyorsan ugrottak be dolgok. És megint megállapítottam, hogy iszonyatosan hiányzik az egyetemi élet. Kiszámítható volt, és szabad.

Az előadás egyébként nem tett helyre, de legalább meg nyakon öntött egy kis nosztalgiával…

Koncert

április 13th, 2011

Volt koncertünk mégis, mert sikerült. Állítólag jó volt. Bentről mindenképp.

Viszont lesz Guano Apes októberben. Ki jön? Occsó!

Ilyen egyszerű

március 17th, 2011

Időnként befészkeli magát egy dallam a fülembe, és ott mocorog sokáig. Teljesen véletlenszerű dallamok, teljesen összefüggéstelenül. Ma reggel úgy ébredtem, hogy egy zsoltár antifóna volt a fülemben. Nem tudom miért nagyon rég hallottam vagy énekeltem már utoljára.

“Az Úr megadja kegyelmét és földünk megtermi gyümölcsét.”

És ahogy dúdolgatta a fülem reggeli közben, egyszer csak bekattant, hogy ez tényleg ilyen egyszerű. Ennyi kell a nyugis élethez. Legyen meg a munka gyümölcse, mert fizikailag (biológiailag?) életben kell maradni, enni kell. És legyen kegyelem. Boldog család, kiegyensúlyozott élet. Ennyi.

Nemzeti ünnep

március 15th, 2011

Az idei március 15 négy napos van (még nem írhatom hogy volt), amiből egyet megevett a fene, mert szombaton melózni kell érte, de ez van. Viszont cserébe nyaralás van, tehát festünk a pincében. Meg pihenünk. Szombaton pl. 16:15 körül fejeztük be az ebédet. Vasárnap meg a dédmamákra bíztuk a kislányt miután náluk ettünk (az egyik vigyáz épp a másikra egy műtétből felépülés alatt), és megnéztük a Kellékfeleséget. Kellemes litylötyi, a közepén rájöttünk a végére, valamint sokkol, hogy Jennifer Aniston eredeti hangja nagyságrendekkel emberibb mint a magyar szinkronja a Jóbarátokban. Hétfőn viszont tényleg festés volt. Illetve először átpakolás a garázsba, aztán betonpor söprés, aztán fal csiszolás, aztán söprés és csak utána festés. Közben kellett zenét csinálni.

dsc_0189_.jpg

Van tartalék a végfokban, nem kevés.

Ma délelőtt teszteltük a Wellnesst a vényócban (tényleg nyaralás, Panna a húgaimmal sétált), van ott minden. Hideg, meleg bugyborékolós, csobogós, izzadós. Meg magyar vízilabda válogatott (az nem annyira nekem volt érdekes).

“Eddig pihentél, de holnaptól munka
sose volt még ennyire durva.”

Kirándultunk

március 6th, 2011

Kivételesen megvalósult egy terv, és tényleg elmentünk kirándulni. Igaz, először még tegnap délelőtt akartunk menni, de efölött az apróság fölött igazán el lehet siklani. Szóval kirándultunk. Délután fél4 és fél6 közt. Először ugyanis becsületből el kellett tüntetni a tányérról a pizzát. Izé. Calzonét. Jó volt, csak durva adag. Utána nyögés volt, és meg kutya nevelés (rájött hogy a tulipán hagymák virágládájában levő puha földet élvezetesen könnyű kiásni…). És végül elindultunk kirándulni.

Kocsiba be, kocsiba kutyát be, ablakot be, egyesbe be. Felzúztunk a Cseresznyés út tetejéig (ott kocsiból ki) és Pannát magunkra (illetve csak rám) kötve, Gombócot szélnek eresztve nekivágtunk az Asztalkőnek. Ami sokkkkal közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá, úgyhogy tovább mentünk az Álló rét felé. Meg még tovább. Aztán felértünk a Nyergesre(?) ahonnan viszont lefelé kellett menni tovább. Keskeny ösvény hóval,  jéggel, sárral, hátamon Pannával. De nem estem hanyatt csak majdnem, és csak egyszer csaptam az arcába egy fél fát. Mindenesetre leértünk, visszafordultunk. Halvány emlékeim voltak arról, hogy nem végig jelzett úton, de vissza lehet jutni a kocsihoz nem csak a hegyen át, hanem a hegyet megkerülve is. Gyakorlatilag sikerült a dolog, valamint megtudtuk, hogy a Cseresznyés és a Barackos út felül is összeér. Fincsi volt. Képek.

A WM elvesztette a csatát

február 18th, 2011

Tegnap (előtt) felraktam Office 2010-t, mert úgy legális. 64 bitest, hamár egyszer az oprendszer is 64 bites alatta. Ma feltűnt, hogy nem szinkronoz a telefonom az outlook-al. Utána gugliztam, ez sajnos egy ismert bug. Illetve inkább hiba. Viszont ezen a ponton elvesztette a WM az egyetlen érvet ami miatt mellette döntöttem, a teljes körű outlook szinkron ugyanis megszűnt. Megoldások vannak persze, fel lehet rakni 32 bites Officet. Vagy lehet szinkronozni közvetlenül Exchange-hez. De ez így eddig kényelmes volt. Úgyis gyúrok már egy ideje a két kártyás Androidokra…

Szeder fagyi

február 7th, 2011

Üvegtigris 3

február 1st, 2011

Az történt, hogy tegnap megnéztük a filmet a Partmoziban. Annyit megért, többet nem. Pedig az első rész überjó volt, szinte minden mondtata szálló ige lett. A második rész is majdnem ugyanennyire jól sikerült, onnan is maradt jó pár hülye-mondat. Viszont ez a harmadik… ez… ennek semmi köze nincs az előző kettőhöz (a szereplőkön, meg a címen kívül). Nincs tele poénnal és baromsággal, nincsenek benne intellektuális poénok. Van egy nagyon egyszerű történet (szegény, és buta ember szerencsét csinál, de mégse), és van hozzá paraszt-mágnes (nagy, drága autó, nagy drága kégli, sok pénz egy táskában, jó csajok, kefélés), hogy azért megnézzék. A legjobb poén az egészben, hogy Csoki lehorgonyozza a triciklit. Meg a végén a stáblista alatt a hamburgeres-hülyegyerek. Szóval… nézd meg olcsoért, vagy töltsd le. A plázamozi jegyet nem éri meg. Szerintem.

Síelés

február 1st, 2011

Mikor mondtuk az embereknek, hogy elmegyünk Pannával síelni, mindenki hülyének nézett minket (pedig ha tudnák hogy két hetes korában már IKEAban voltunk vele…). Pedig tök jó volt. Szerintem még Panna is nagyon élvezte, hogy ennyire zajlik körülötte az élet, jókat alud sétálás közben, nagyokat vigyorgott mindenkire. Mamám vigyázott rá (meg néha Papám, meg a velünk lakó másik családból a nem-síelő szülők), mi meg síeltünk. És idén is szétfagyott a s*ggünk. Vasárnap volt némi napsütés, aztán utána péntek délutánig végig hideg, hó, köd, szél és ezek tetszőleges kombinációi. Péntek délután, meg búcsúzóul szombat délelőtt viszont baromijó idő volt. Hideg, napsütés, nem túl sok ember, és nagyon jó hó. A fényképezőt csak megutaztattam. A vádlimban izomláz van. A 14 éves bakancsom bele elkezdett cafatokra szakadni…